Az álom ( Prológus )
Egyszer elmentem egyedül sétálni, és órák hosszat csak a városban bolyongtam. Mikor már több mint két órája sétáltam, észrevettem, hogy valami hívogat! Késztetést éreztem arra, hogy elinduljak a hang irányába. Először, egy kicsit furcsa volt, mert nem is akartam elindulni, de valamilyen erő folyamatosan húzta magához a testemet. Már fél órája húzott valami, mire odaértem. Egy gyönyörű tisztáson találtam magam. Éreztem, hogy valami, vagy valaki megérintett, de nem láttam senkit sem a közelben. Pár métert mentem előre, mikor megláttam, hogy egy nagyon helyes fiú volt, aki megfogta a kezem, és azután megölelt. Mire engedett az ölelése, nem a tisztáson, hanem egy másik világban találtam magam. Egy sokkal szebb világban. A fű sokkal selymesebb volt, a fák pedig az égig értek. Gyönyörű, számomra még ismeretlen növényfajokat fedeztem fel. Nem láttam senkit rajtunk kívül. Csak őt és magamat... Eszméletlen romantikus volt. Azóta még mindig nem engedte el a kezemet. Odavezetett egy csodálatos tóhoz, ami szivárványszínű volt. Csodaszép volt...Végig csend volt. Besétáltunk a vízbe, de egyikünk sem lett vizes. Amikor a hatalmas tó közepéhez érkeztünk, egy fekete, és óriási zongora emelkedett ki a lábunk alól. Elkezdett rajta játszani..káprázatosan játszott. Mire a dalnak vége lett, elhervadt az összes virág, és beborult az ég is. Az egész világ befeketedett. Nagyon féltem, de ő biztonságot nyújtott. Ahogy a karjaiba zárt, minden visszaváltozott. Hirtelen valami csörrenő hangot hallottam. Felébredtem. A csengő ébresztett fel Biztos megint az utcabeli gyerekek szórakoznak velem. Kár hogy ez csak álom volt. Bárcsak valóra válna. Mindegy, azért kinyitom az ajtót, hogy jól letoljam a gyerekeket, hogy miért ébresztenek fel reggel 9-kor? Kinyitottam az ajtót, és leesett az állam...
A prológus megalkotója : Desire
